Egy nap a férjemmel elmentünk kávéfőzőt venni. Ki is választottuk a számunkra megfelelőt, habár a férjem kicsit sokallta rá a pénzt, de én mondtam neki, hogy ezúttal megéri. Egy jó kávéfőző bármennyit megér! Még nézelődtünk egy ideig a konyhai felszerelések között, szóval végül egy lábost is vettünk. Akciós volt, megérte!

Amikor hazaértünk, meglepődve vettük észre, hogy az autógumink tropára van menve.

• Na, már csak ez hiányzott! Nem elég, hogy ennyit költöttünk erre az istenverte kávéfőzőre, most költhetek új autógumikra! – sopánkodott a férjem.
• Most ne rám haragudj! Nem én tehetek róla, hogy biztos belementél valamibe! Meg hogy már tönkrement! Elég régiek ezek a gumik, csoda, hogy eddig bírták!
• Hát igen! Számíthattunk volna arra, hogy tönkremennek, erre most megvettük ezt a hülye kávéfőzőt!
• De mondom, hogy nem a kávéfőző tehet róla!

Ő rám se hallgatott, csak dühöngött. Mikor már kicsit lenyugodott odaszóltam neki:

• Te! Miért nem hívod fel azt a Béla haverodat, aki kocsikkal foglalkozik. Biztos el tudná intézni neked pikk-pakk!
• Hagyjál már! A Bélának is fizetnie kell érte, ugyanúgy, mint nekem!

Azért egy kis idő múlva visszasomfordáltam az ajtóhoz. Bélával beszélt skype-on kihangosítva. Tipikus. Hallgatózni kezdtem.

• Igen, igen, minden rendbe, megvagyunk – mondta a férjem – csak hát…
• Csak hát? Mi van tesó? Problémák az asszonnyal?
• Nem, nem… vagyis az előbb picit összeszólalkoztunk, de nem komoly…
• Na, hát akkor mi van?
• Hát az van, hogy már megint tönkrementek az autógumik a kocsin.
• Micsoda? Hát a múlt hónapba is mondtad, hogy ki kellett cserélni őket!
• Igen-igen.
• Honnan veszed te az autógumikat? A bolhapiacról? – hallottam, hogy Béla röhög.
• Ne röhögjél, ez van, szerencsétlen vagyok.
• Vagy, csak rossz helyről vásárolsz.
• Mer? Te honnan veszel?
• Hát, tudok egy helyet, ahol nem vészes a téli gumi ár, és mellé még jót is kapsz.
• Na, az király! Elküldöd a linkjét?
• Persze, megy Messengerbe.
• Jól van… de ugye ha ott veszek, akkor biztos nem fog egyhamar tönkre menni?
• Persze, hogy nem. Különben meg, garanciát is vállalnak rá.
• Na, az jól hangzik. Momo felnit is lehet ott kapni?
• Persze! de miért kérded? Neked nem is olyan van!
• Peti haveromnak is kell. Őt hívtam először, hogy az asszonynak ne legyen igaza. De ő se tudott semmit.

Itt kuncogtam egyet. A férfiak, és a büszkeség…

• Ja, értem – mondta Béla. – Akkor mondd meg neki, hogy ő is nézzen szét! Elég széles a választék!
• Zsír! Na, akkor majd szólok neki is. Kösz, tesó!
• Csá!

Itt motoszkálást hallottam, gyorsan elugrottam az ajtó elől, de túl későn. A férjem rajtakapott.

• Te hallgatóztál?
• Itt nem az a lényeg, hanem az, hogy igazam volt.
• Bélának van igaza. Vagyis mindjárt utánajárok…
• De én mondtam, hogy hívd fel Bélát!
• Jól van, igaz na!

Bélának végül igaza lett. Másnap már hozták is az új autógumikat, és készségesen segítettek felszerelni. Azok az autógumik tényleg sokkal másabbak. Biztonságosabbak, jobban tapadnak, és ha telepakoljuk a kocsit, akkor is kitartanak. Ez már valami!

A férjem elégedetten jött haza mindennap a munkából és ült le mellém beszélgetni. Én meg főztem neki kávét. Az új kávéfőzőnkkel!