Amint arról már korábban is beszámoltam,  gyerekkoromban sokszor utaztam nagyapám oldalkocsis motorján. Azt hiszem azok a szép emlékek késztettek arra már felnőtt fejjel, hogy én is motorozni kezdjek, és naná, hogy egy oldalkocsis motort vettem magamnak!

Szegény nagyapám már nagyon régen meghalt. Nem én voltam az első unokája, már gyerekkoromban is elég idős volt a papa, amikor pedig tizenhat éves voltam, akkor eltávozott az örök vadászmezőkre. Ennek már másfél évtizede, de még mindig nagyon hiányzik. Tényleg olyan nagypapa volt, mint ahogy a nagykönyvben meg volt írva. Noha ritkán látott minket, unokákat, mert messze laktunk, amikor együtt voltunk szinte mindent értünk csinált. A mai napig hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem őt és sok szép emléket őrizhetek róla a szívemben.

Sajnos nem csak papa nincs már köztünk, hanem az oldalkocsis motorja sem. Alapból egy régi csotrogány volt már gyerekkoromban is, ráadásul nagyapám nem az a fajta motoros volt, aki hobbijának tekintette a járművet és óvta a széltől is. Neki az öreg kis oldalkocsis csak egy használati eszköz volt, ami egy fokkal kényelmesebb és gyorsabb, mint a bicikli. Több érzelem nem kötötte hozzá, maximum csak az emlékek miatt, amikor minket vitt benne.

Azt hiszem engem is főként az emlékek hajtottak a motorozáshoz eleinte, de egy idő után a feelinget is megszerettem, ami vele együtt jár. Nem volt egyszerű beszerezni egy pont olyan oldalkocsis motort, mint amilyenje nagyapámnak volt, de több hónapnyi aktív keresgélés után sikerült! Nagyon boldog nap volt az nekem. Műszakilag nagyon jó állapotban volt mikor megvettem, de a festése kopott volt, esztétikailag nem sokat nyújtott, az biztos.

Úgy döntöttem, hogy felújíttatom. Elvittem fényezőhöz, aki újra fújta nekem, fényes feketére. Emellett pedig még egy apróságot is kértem tőle, ráfestetettem vele nagyapám monogramját. Nem akartam túl nagy, vagy éppen túl nyálas dolgot rá, de valamilyen szinten szerettem volna megemlékezni az öregről a motoromon.

Már több éve megvan a kis oldalkocsis. A motor mellé beszereztem a manapság már elengedhetetlen védőfelszereléseket is: motoros bőrdzsekit, motoros kesztyűt, na meg az elmaradhatatlan bukósisakot is. Nekem szerencsére nem kellett heteken át plusz munkákat vállalni, hogy ezt megvehessem, nem úgy, mint szegény papának, de ennek ellenére becsben tartom. Természetesen még a régi is megvan, amit nagyapám nyár végén, nagy nehezen meg tudott venni. Már nem jön fel a fejemre, mert azóta sokat nőttem, de ennek ellenére semmi pénzért nem válnék meg tőle.

És az a régi, kellemetlen emlék megtanította nekem azt, hogy biztonsági felszerelés nélkül sose induljak útnak.