A párommal már 4 éve éltünk boldog élettársi viszonyban és a nyáron tartottuk az esküvőnket a balatonszentgyörgyi kápolnában, szűk családi körben. Ezt követően pedig lakodalom helyett csak egy közös vacsora keretein belül ünnepeltünk, a kápolnától nem messze. Életem egyik legjobb napja volt. Már csak azért is, amit akkor még nem tudtam, hogy ez a nap mennyire befolyásolja majd a motorokhoz való hozzáállásomat a jövőben. A násznép tudta, hogy az esküvő után fogunk beköltözni új otthonunkba, és azzal is tisztában voltak, hogy még nincs nagyon se bútor, se eszköz általunk beszerezve. Így az ajándékok 80%-a konyhai felszerelésekből állt. Kaptunk kávéfőzőt, pirítóst, botmixert, palacsintasütőt, turmixgépet, ráadásul mindenből a legújabbat és legmodernebbet, és mindez nagyon boldoggá tett, hiszen imádtam és azóta is imádok főzni. De az egyik kedves barátunk nagyon meglepett engem és a páromat is. Az ajándékdobozában egy fa vágódeszka volt, amibe bele volt rajzolva két motoros, ahogy utazik a naplemente felé. Akkor még nem sejtettem ez mit jelent pontosan, de utána átadta a borítékot, amiben két utalvány volt. Ezek a kis papírcetlik pedig korlátlan motoros jogosítványhoz szóltak. Ujjongtam az örömtől!

A korlátlan motor jogosítvány feltételi közé tartozik, hogy betöltsd a 24. életéved. Mivel mi már majdnem a harminchoz közel jártunk, egyből jelentkezhettünk a KRESZ tanfolyamra. Egyikőnknek se volt egyébként jogosítványa előtte, ezért volt szükség az egész folyamatot az alapoktól kezdeni. A nászút után, az elméleti tanfolyamot mi online végeztük el, miután egyből mehettünk KRESZ vizsgára. Mókás volt a férjemmel együtt átesni ezen. Szerencsére mindkettőnknek elsőre sikerült a KRESZ vizsgája. Ezt követően jelentkeztünk a gyakorlatra, amit Magyarországon rendelet szabályozza, aminek értelmében március és december között szüneteltetik a gyakorlati oktatást és vizsgáztatást. Ezért mi áprilistól kezdtük a gyakorlati oktatást. Közös oktatónk volt, nagyon elégedettek voltunk vele. Minden szükséges dologra felkészített és megtanított minket, amire ennyi idő alatt meglehet. Sikeresen elvégeztük a forgalmi vizsgát is. Ezt követően még hátra volt az elsősegély tanfolyam és vizsgánk. Miután ezt is letettük, 3 nap után mehettünk a legközelebbi okmányirodába átvenni a jogosítványainkat. Ami egy nagyobb beruházás volt, az a motoros ruházat, de szerencsére a friss jogosítvány mellé kaptunk kuponokat, amivel kedvezményesen és jó áron jutottunk a ruhákhoz. Így sikerült megvásárolni egy helyen a bukósisakot, védőfelszerelést, cipőt. Persze motor is kellett a motorozáshoz, amiket szintén kedvezményes áron, viszont egy ismerősünkön keresztül szereztük be. A férjemé kék, az enyém sárga. Azóta is nagyon szeretünk motorozni. Nem csak a munkába járunk vele, hanem több kirándulást is szerveztünk már, amik alatt bejártuk szinte egész Európát. Nagy kaland motorral ellátogatni Hollandiába, Franciaországba, Horvátországba. De a kedvencem Olaszország déli része volt. Ott aztán megtapasztaltam az élet ízét! Motorral a naplementébe utazni, miközben a tenger a kilátás, majd megállni egy étteremnél, ahol mennyei olasz borokat szolgálnak… Bármikor felidézem ezt az emléket azóta, melegség önti el a szívemet. Két év múlva pedig már utasokat is szállíthattunk! Így még nagyobb kaland lesz a kirándulás. De természetesen azt is alig várom, hogy az utasaink a gyerekeink legyenek! Lelki szemeim előtt azt látom, hogy egy igazi motorok által megfertőzött család leszünk!